A legimádnivalóbb karácsonyi ajándékom! Azt hiszem Zsófival kiegészülve profi leszek... ;-)
Csóközön! ;-)

Kedves Tesómék ezekkel a képekkel kívántak boldog ünnepket Nekem és a családnak Londonból!



 

instagram.com/mskitchenfairy/

A minap már megkezdődött az ötletelés a karácsonyi menüt illetően. Édesanyámmal külön listát írtunk már mi mindent kell megvegyünk az étkekhez. És, így elnézve... be kell szerezzünk néhány dolgot! :-)
Szenteste nálunk mindig hallé fő, hiszen ez nagy kedvenc. És, ahogyan édeanyám készíti...nos...az valami isteni!
A karácsonyi menü pedig idén rendhagyó módon egészen más lesz, mint idáig. Az eddigi években - legalábbis amióta képes vagyok emlékezni - húsleves, rántott hús, burgonya, rizs és majonézes kukoricasaláta volt a menü. Amivel alapvetően nincs is semmi gond, de idén annyiban módosul a repertoár, hogy teljesen más kerül az asztalra. :D
Sajtkrémleves gazdagon, vörösborban párolt, narancsos-gyömbéres kacsacomb lilakáposztával, kacsazsíros törtburgonyával, desszertként pedig tejszínkocka a Nagyi receptje alapján.
Már most összefut a számban a nyál, ha csak ezekre a finomságokra gondolok... Már a gondolattól híztam pár kilót... pedig még el sem kezdődtek az ünnepek. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire imádok enni... Bár, nem feltétlenül szükséges nekem a karácsony, hogy ezen vágyamat kielégíthessem, de ilyenkor jól esik "nagyot", különlegeset alkotni és élvezni mindezt a család társaságában.
A recepteket természetesen megosztom, hogy ne csak én illetve a család élvezze mindezt, hanem bárki, aki érez magában némi ambíciót a "varázslathoz". A receptek mellé pedig jár a fotómelléklet is a galériába. (Lásd Ételek képekben... ;-) )
Mindenkinek kívánok eredményes, szeretetteljes készülődést az ünnepekre! :-)

Szívemnek különösen kedves ez a decemberi/adventi időszak, mivel megannyi szívet melengető érzés tölt el ilyenkor. Készülődünk a karácsonyra, várakozunk, ötletelünk... az illatok, az ízek, a fények, a formák... egyszerűen imádom. Ezt az időszakot. Az ünnepet. A sürgés-forgást. Igaz, ma már kicsit megváltozott a világ felfogása erről az időszakról, de én még mindig úgy gondolom, hogy nem csak ebben a pár napban kell szeressük egymást és nem az ajándék értékével fejezhetjük ki mindazt, hogy mennyire fontos számunkra a másik.
Legyen szó családról, kapcsolatról... törekedjünk a meghittségre, örüljünk annak, hogy tudunk időt tölteni egymással ebben a pár napban, együtt lehetünk, közösen, és az élményszerzés legyen a legfontosabb magunknak - egymásnak. Lebegjen a szemünk előtt (és ne csak ezekben a napokban) minőségi idő, ne mennyiségi idő jusson mindenkinek.
Ezzel a pár sorral és az egyik kedvenc Michael Bublé dalommal kívánok mindenkinek meghitt készülődést! :-)

www.youtube.com/watch?v=SPUJIbXN0WY

Ezt a receptet anyukámnál találtam, gondoltam megosztom veletek. Azért tartom praktikusnak, mert nem kell a palacsintákat egyenként kisütögetni, ergó időt spórolva, viszonylag hamar elkészíthetünk egy nagyon finom desszertet. ;)

Hozzávalók:
- 2,5 dl tej
- 1,5 dl víz
- 20 dkg liszt
- 3 tojás
- sütőpor
- só
- alma, fahéj, cukor a tetejére



Elkészítés:
A hozzávalókat palacsintatésztának bekeverjük, egy picit hígabb lesz, aggódalomra semmi ok. ;)
Vajazott tepsibe öntjük, kirakjuk jó sűrűn almagerezdekkel, megszórjuk fahéjjal, cukorral, és lassú tűzön (150 fokon) megsütjük.

A szaloncukor ősét (a fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból, felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni. A XV. században az édes termékeket még gyógyszerészek állították elő. A nyalánkságokat ekkor nádcukorból készítették, s meglehetősen drága csemegének számítottak. A XVII. századtól az édességkészítés Európa-szerte lassan elkülönült a gyógyszerészettől, és a korabeli "tsemege-tsinálók" árukínálata a tésztaféléken kívül cukorból és tragantból (a cukrászipar egyik legrégibb eredetű díszítőanyaga) készített plasztikus kompozíciókkal, asztaldíszekkel bővült.

Magyarországon Széchenyi használta először a "cukrász" kifejezést a reformkorban, de ekkor még a díszmunkák alapján a cukrászatot inkább "művészetnek" és nem ipari tevékenységnek minősítették.
A XIX. század első harmadában érkezett Magyarországra német bevándorló cukorműves mesterek közvetítéssel, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is. A francia papillote (hajcsavaró papír, papírhüvely) nevű fondant-cukorka (folyadékkal töltött cukorka) sztaniolpapír csomagolásának belsejére aforizmákat nyomtattak. 

Magyarországon kezdetben a szaloncukrot kézzel készítették, de a 19. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárában működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda számára.

Kugler Géza az 1891-ben megjelent "Legújabb nagy házi cukrászat" című könyvében már 17-féle szaloncukor-receptet írt le. A magyar cukrászdák szaloncukrait a vevők készletről vásárolhatták vagy meg is rendelhették. A megrendelő határozhatta meg, hogy milyen ízű szaloncukrot, milyen színű szaloncukorpapírba, valamint milyen színű és minőségű (sima vagy préselt mintájú) sztaniolba csomagolva kéri.

A szaloncukor-készítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az ún. ricselő gép már ezt is megoldotta. A régi, híres cukrászdákban az inasok feladata volt a rojtozó gépet működtetni. A legnevesebb cukrászdákban óriási mennyiségű szaloncukrot készítettek. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony főzött cukormasszát. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szivárvány minden színében pompázó csillogó sztaniolpapírba.



A csokoládé szigorú nemzetközi szabványok szerint készül, legdrágább alkotóeleme a kakaóvaj, a tejbevonóból (kakaós masszából) készült termékek esetén a kakaóvajat egyéb olcsóbb növényi zsírokkal helyettesítik. A kakaós masszából gyártott figurák is megfelelnek minden élelmiszeripari követelménynek, amelyek alapján forgalomba kerülhetnek, azonban élvezeti értékük alacsonyabb a csokoládéból készülteknél. Pozitívum, hogy a vásárlók az elmúlt másfél évben inkább a minőségi édességet választják, ami a szaloncukrok esetében az ismert márkákat, a figurás termékek tekintetében pedig a magas kakaótartalmúakat jelenti.

Ma gyakorlatilag speciális magyar hagyomány a szaloncukor használata a karácsonyfák feldíszítésekor, így ez az édesipari termék hungarikumnak tekinthető.

(forrás: Szent Korona Rádió)

Így november végén, erősen él bennem a karácsonyi hangulat iránti vágy. Illatok. Ízek. Fények. Hangok.
Imádom, hogy ilyenkor ünnepi fényekbe öltöznek az utcák, a bevásárló központok és minden egy picit ünnepi varázsban tündököl.
Forralt bor, kürtös kalács, sült gesztenye...mind-mind egy falatka a karácsony ízéből. :)
Az adventi időszak a kedvencem, mert valamiért izgatottsággal teli várakozás tölt el ilyenkor. Már javában megy a készülődés az ünnepre: adventi koszorú készítés, receptgyűjtés, ünnepi díszek utáni kutakodás, menüsoron való ötletelés, ajándékok beszerzése, stb.
A szívemnek kifejezetten kedves ez az időszak. :)

Mivel hétfőn már december elseje, így úgy határoztam, hogy elsejétől egészen szilveszter napjáig igyekszem kedveskedek Nektek valami kis aprósággal itt a blogon. Receptek, ötletek - töménytelen mennyiségben! ;)
Csodás várakozást minden kis Konyhatündérnek! ;)



MsKF